3 kérdés és 3 válasz az infekciókontrollról! -1. rész
Az infekciókontroll tevékenység elsősorban azon tényezőkre irányul, melyek a fertőzések átvitelében, a mikroorganizmusok terjedésében szerepet játszanak.
Minden fogászati rendelőnek saját infekciókontroll protokollt kell kidolgoznia, melynek legfontosabb területei, a páciens, a személyzet, a rendelő kialakítása – fertőtlenítés (kéz, eszköz, felület, víz) – steril eszköz/anyag előállítás – aszeptikus technikák – védőeszközök alkalmazása (személyzet, páciens) – oktatás, képzés.
Bármelyik területet is veszük számos kérdés merülhet fel bennünk. Cikk sorozatunk első részében összeszedtünk néhány fontos információt az infekciókontroll területről, annak érdekében, hogy segítsük a rendelői rutint, a protokoll észszerű és könnyed kialakítását.
1. Mi a fertőzések forrása a fogászati rendelőben?
A fogászati ellátás során számos kórokozó (baktérium, vírus, gomba) által kiváltott fertőzés kockázatával kell számolni. A fertőzések forrása a kezelt páciens, a személyzet, illetve a környezet is lehet. A fogászati kezelések során nemcsak a páciens és a rendelő teljes személyzete, hanem a fogtechnikai laboratóriumban dolgozók is fogékony szervezet lehetnek a fertőzések szempontjából. A fogászati rendelőben a fertőzés terjedhet a betegről a személyzetre, a személyzetről a betegre, ill. egyik betegről a másikra. A kezelések során fertőzések leggyakrabban kontakt úton terjednek, de előfordul a fertőzések továbbadásában a cseppfertőzés és a légúti terjedés is. Jelentős fertőzési kockázatot jelentenek továbbá a vér és testváladék útján terjedő kórokozók (pl. HBV, HCV, HIV).
A fertőzés kontakt úton történő terjedése jelentheti a direkt terjedést– pl. nem megfelelően fertőtlenített kéz – és az indirekt terjedést– pl. nem megfelelően fertőtlenített/sterilizált eszközök, lenyomatok révén.
2. Mit jelent a higiéniai zóna?
A rendelő egyes területein a fertőzési kockázat eltérő, ennek megfelelően a fertőzést megelőző protokoll is eltérő. A fertőzés kockázata és a meghatározott higiéné szint szerint 3 területet különböztetünk meg.
Kezelési zóna – a legkockázatosabb terület
Ebben a zónában, a kórokozók terjedésének kockázata legnagyobb, ezért ezen a területen kell a leghatékonyabb fertőzés megelőzést kialakítani.
A kezelési zóna, a fogászati egységkészülék fejtámlájától számított 1-1,5 m-es területet értjük. Jelentősen csökkenthetjük a fertőzések terjedését, ha csak az aktuális pácienshez szükséges műszereket és anyagokat tartjuk ezen a területen.
A páciens távozása után az asszisztensnek kell előkészíteni a következő kezelés higiénés feltételeit, ahol ajánlott csak az éppen aktuális pácienshez szükséges műszereket és anyagokat (felhasználandó anyagmennyiség) tárolni ezen a területen. Az aeroszol képződés miatt a kezelési zóna minden felszínét szennyezettnek kell tekinteni. A felületek megfelelő fertőtlenítését (virucid és tuberkulocid, gombaölő) kémiai fertőtlenítővel végezhetjük (spray átfújás, speciális törlőkendő).
Az infekciókontroll érdekében a szék beállítását lábkapcsolóval végezzük. Az érvényben lévő epidemiológiai szabályok szerint a kézi darabokat nem fertőtleníteni, hanem sterilizálni kell.
Minden beteg után fertőtlenítendő:
− kezelőegységen elhelyezkedő műszerpolc, tároló asztal (görkocsi)
− kézidarabok (beleértve: puszter, depurátor)
Kezelési zónát övező terület – leggyakrabban használt eszközök tárolása
Ez a terület tartalmazza azokat a leggyakrabban használat anyagokat, eszközöket, melyeket az aktuális kezeléshez nem használunk. Az anyagokat, eszközöket letakarva vagy fedett helyen vagy kell tárolni, a védőborítást minden páciens után cserélni kell, illetve a rendelés végén fertőtlenítést kell végezni.
Ehhez a területhez soroljuk: a fejtámlát, a kartámaszt, az operációs lámpát, a röntgenkészüléket, a köpőcsészét, a kézi darabokat, a kézi kapcsolókat, a nyálszívó csövét, a vízadagoló kifolyóját, mosdót és a csapok is.
A veszélyes hulladék kezelése
Az egészségügyi intézményekben, így a fogászati ellátásban is, a keletkező hulladékok kezelésének gyakorlatát, ide tartozó rendelet előírásait alapján alkalmazni kell, és az egészségügyi személyzetnek kötelező betartani.
A rendelet szerint az egészségügyi hulladék: az egészségügyi ellátásban keletkező humán biológiai anyagok, veszélyes hulladékok és települési hulladékok.
A fogászati kezeléssel kapcsolatban keletkező, a páciens testnedveivel érintkező rendelői hulladék veszélyes hulladéknak minősül, éppen ezért nem kerülhet a kommunális hulladék közé. A vérrel, váladékkal szennyezett anyagokat sárga műanyag zsákokban kell gyűjteni, és csomagolásához vastag gumikesztyűt kell viselni. A sárga szín a fertőzésveszélyre utal. A veszélyes hulladékot tartalmazó zsákokat a tartalmukra utaló címkével kell ellátni. A fertőző hulladék hűtés nélkül legfeljebb 48 óráig, az erre a célra szolgáló hűtőkészülékekben, 0–5 °C-on pedig legfeljebb 30 napig tárolható, és a tároláshoz külön tároló szükséges. A rendelőben dolgozó személyzet felelős azért, hogy az elhasznált éles és hegyes eszközöket jól megkülönböztetett szúrásálló, szilárd falú, címkével ellátott tárolókba helyezze és megfelelő szemétszállító szolgálattal elvitesse. A hulladékgyűjtő eszközök orvostechnikai eszközöknek minősülnek.
3. Kézi vagy gépi eszköz tisztítás?
Az energiatakarékosság és a munkafolyamatok hatékonyságának térhódításával egyre növekszik azoknak a technikai berendezéseknek a szerepe, melyek segítséget nyújthatnak a tisztítási és karbantartási folyamatban.
Az eszközök kézi tisztítás helyett hatékonyabb tisztítást tudunk végezni ultrahangos készülékkel ugyanis ennek hatására a műszerekről olyan helyeken is leválnak a szennyeződések, melyek kézi erővel nem érhetőek el. Fogászati kézi darabok, fogászati tükrök nem tisztíthatók ultrahangos úton, mert károsodhatnak, pedig a szakszerű tisztítás és olajozás a fogorvosi fúróműszerek kifogástalan működésének alapfeltétele. Az eszközök biztonságos és tökéletes tisztítását segíti a gépi tisztítás (Az EGY, ami felgyorsítja a napi működését )
A műszer-mosogatógép (W&H Teon és Teon+) -nem csak fertőtleníti, tisztítja, de szárítja is az eszközöket. Ez utóbbi azért lényeges, mert csak száraz eszközöket sterilizálhatunk. A tisztítás befejezésekor a munkavégzés helyét, valamint a tisztításhoz használt eszközöket fertőtleníteni kell. A tisztítás után a műszereket folyó meleg csapvízzel, majd ezt követően desztillált (W&H MDist4 vízdesztilláló) vízzel kell leöblíteni. Ezután a műszereket meg kell szárítani.
Nagyon fontos, hogy a műszerek fertőtlenítése, tisztítása, illetve sterilizálása lehetőség szerint külön helyiségben történjék, a korábbi rendelőknél ez nem volt elvárás, de új rendelő kialakításánál viszont ez már alapelv!
Folytatjuk...
